A munkavállaló kártérítési felelőssége

Mindenkivel előfordul olyan, hogy hibázik munka közben. Kérdés, hogy milyen esetekben kell ezért felelnie, és mekkora összegig?

A munkavállalók a vétkes kötelezettségszegéssel okozott kárért felelnek.

Ismerkedjünk meg közelebbről a definíció egyes elemeivel!

A munkavállalók csakis a vétkesen okozott kárért felelnek. A vétkességnek két fajtáját, a szándékosságot és a gondatlanságot ismerjük.

A szándék lehet egyenes, ha valaki előre látja tettének következményét és kívánja azt (egy büntetőjogból kölcsönzött példával, azért gyújtom fel a házat, hogy valaki bent égjen), vagy eshetőleges, ha a következményt nem kívánja, ellenben abba belenyugszik (azért gyújtom fel a házat, hogy biztosítási csalást kövessek el, de tudomásul veszem, hogy valaki ebbe bele is halhat).

A gondatlanság esetében megkülönböztetünk tudatos gondatlanságot és hanyagságot. Tudatos gondatlanság az, amikor valaki előre látja tettének lehetséges következményeit, ellenben könnyelműen bízik azok elmaradásában (látja, hogy pirosra vált a lámpa, de bízik benne, hogy a másik irányból még egy kocsi sem indul el). Hanyagság az, ha valaki tettének következményeit azért nem látja előre, mert nem a tőle elvárható gondossággal jár el (elfelejt szétnézni a kereszteződésben).

A felelősség megállapításához a kárnak mindenképpen kötelezettségszegésből kell erednie. Vagyis, ha a munkavállaló megfelelően hajtja végre a munkáltató utasítását, és kár keletkezik amiatt, mert az utasítás eleve téves volt, akkor (feltéve, hogy ezt a munkavállaló nem ismerhette fel), mivel a munkavállaló nem követett el kötelezettségszegést, a kárt a munkáltató köteles viselni, azért a munkavállaló nem vonható felelősségre.

Fontos, hogy a károkozó magatartás és a kár bekövetkezte között közvetlen ok-okozati kapcsolatnak kell fennállnia. Ebből adódóan, nem kell megtéríteni azt a kárt, ami a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amit a másik fél közrehatása okozott.

Habár egyértelműnek tűnhet, mégsem feltétlen az, hogy mi tartozik bele a kár fogalmába. A kár egy viszonyállapot, annak összehasonlítása, ami van vagy lett, és annak, ami volt vagy lehetett volna a károkozó esemény bekövetkeztének elmaradása esetén. Ennek megfelelően, a kár elemei, a tényleges vagyoni értékcsökkenés (amennyivel kevesebbet ér a kocsim összetörve, mint épen), az indokolt költségek (amíg szervízben van a kocsi, villamosjegyet kell, vegyek) és az elmaradt vagyoni előny (az ütközés miatt egy napom kiesett a munkából, az összeg, amit azalatt megkereshettem volna).

Azt követően, hogy megvizsgáltuk, hogy milyen feltételek fennállása esetén köteles a kárt a munkavállaló megtéríteni, térjünk át arra, hogy meddig terjed a kártérítési felelőssége!

Enyhe gondatlanság esetén (az eladó elfelejti a polcon előre rakni a régebbi árut, ezért annak lejár a szavatossága) a munkajog védi a munkavállalót, és nem a teljes kárt kell, megtérítse, hanem a felelőssége csak négy havi távolléti díjáig terjed.

Ellenben súlyos gondatlanság (a kutas benzin helyett dízelt tankol a kocsiba) vagy szándékosság fennálltakor, már nincsen ilyen védelem, a munkavállaló köteles a teljes kárt megtéríteni.

Dencsi Tibor
Jogi szakokleveles közgazdász