Kismamák felmondási védelme 2016

Korábbi bejegyzésünkben ismertettük a felmondási védelmek fajtáit, vagyis a felmondási korlátozásokat és a felmondási tilalmakat. Ez utóbbi csoportba sorolható a munkaviszony várandósság alatt felmondással történő megszűntetése.

A kismamák védettségének ezidáig törvényben rögzített feltétele volt, hogy a munkavállaló tájékoztassa a munkáltatót a várandósságáról. Azonban az Alkotmánybíróság (továbbiakban AB) ezt alkotmányellenesnek minősítette. Az AB határozatát azzal indokolta, hogy a korábbi rendszer sérti a munkavállaló magánélethez való jogát azzal, hogy ha védettséget kíván élvezni, minél előbb közölnie kell várandóssága tényét a munkáltatóval. Lássuk be, tényleg kicsit abszurd lehet, ha a munkavállalónak előbb kell közölnie a várandóssága tényét a munkáltatóval, mint hogy azt például a családtagjaival vagy ismerőseivel meg szeretné osztani. Emellett az AB azt is megemlíti, hogy a törvény ezen rendelkezése hátrányosan különböztette meg azon kismamákat, akik nem tudtak a várandósságukról. Két egy hónapos terhes kismama közül eddig az védelmet élvezett, aki tudta, hogy várandós, az pedig nem, aki még nem észlelte ezt. Ezért az AB kimondta, hogy ezen rendelkezés sérti az alkotmányt és megsemmisítette azt.

Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy jelenleg elképzelhető olyan, hogy a munkáltató önhibáján kívül mond fel jogellenesen, és ezt utóbb sem tudja orvosolni. Ugyanis a jelenlegi rendelkezések szerint, a felmondás a közléssel hatályosul, és az csak a másik fél beleegyezésével vonható vissza. Viszont, ha a kismama a felmondást követően közli, hogy várandós, akkor a felmondás jogellenes lesz, még akkor is, ha ezen tényt korábban a munkáltató nem ismerte. Így jelenleg elképzelhető olyan, hogy ha a munkáltató, amikor megtudja, hogy a munkavállaló gyermeket vár, és vissza akarná vonni a felmondást, akkor a kismama ebbe nem egyezik bele, és helyette beperli a munkavállalót, amit meg is nyer.

Ezen abszurd helyzetet próbálja a jogalkotó orvosolni azzal, hogy a Munka Törvénykönyve módosítási tervezete szerint, ha a felmondást követően közli a munkavállaló, hogy várandós, akkor a munkáltató 15 napon belül a munkavállaló hozzájárulása nélkül is visszavonhatja a felmondást.

Ebben az esetben a felmondás és a munkaviszony helyreállítása között eltelt időt munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni és arra a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Várhatóan ez utóbbi rendelkezés sok jogvita forrása lehet. Képzeljük el azt, hogy a munkáltató nem tudja, hogy a munkavállaló várandós és felmond neki. Majd a munkavállaló mondjuk fél év múlva jelzi, hogy ő már a felmondás időpontjában is várandós volt, és ezért a felmondás jogszerűtlen, ezzel együtt pedig kéri a munkáltatót, hogy helyezze vissza őt a munkaviszonyába, és a köztes fél évre járó bérét fizesse ki. Ekkor a munkáltató nyilván arra fog hivatkozni, hogy a munkavállaló miért nem jelezte neki korábban, hogy várandós, hiszen nyilvánvalóan azt nem fél év múltán észlelte. Erre feltehetően a munkavállaló azt a választ adja, hogy a várandóssága tényét már korábban is tudta, viszont nem volt tisztában azzal, hogy ez számára munkajogi védettséget biztosít, és erről csak most világosították fel. Ebből adódóan pedig nem róható fel neki, hogy csak ennyivel később jelezte ezt. Mivel ezen esetet sajnos a törvény módosítás nem szabályozza, ezért feltehetően nem kevés hasonló perre lehet a jövőben számítani. 

Dencsi Tibor
Jogi szakokleveles közgazdász